Ha tudni akarod, miért nem hatékony a tréning...! Most már a Forbes is mellénk állt... ;)

2018.07.18

A Forbes megint megmondta a tutit... Mi már régóta mantrázzuk ezt, csak a mi hangunk még halkabb... A minap egy tárgyaláson kértek tőlem a képzéseinkről egy listát... egy menüt... Én pedig készségesen mondtam, hogy természetesen nagyon szívesen küldök menüt... azonban a Conextra Csoport éppen ezért más: szeretjük, ha tényleg olyan fejlesztés történik, ami valódi megoldást ad a problémákra és azt nem biztos, hogy egy listából lehet kiválasztani... Mi lebeszéljük ügyfeleinket az ötszázadik értékesítési tréningről, ha látható, hogy nem ott kellene beavatkozni... Az értelmes munkát szeretjük, amiből tényleg épül, fejlődik partnerünk.... :)

SZILÁGYI JUDIT ÉS SCHIESZLER TAMÁS a Forbes vendégszerzői nagyon jól rávilágítanak arra cikkükben (https://forbes.hu/legyel-jobb/vallalati-fejlesztesek-jovoje/), hogy milyen automatizmusok alapján történnek a tréning megrendelések az esetek nagy részében, s hogy ez mennyire kontraproduktív, mennyire pazarló. A hatékony fejlesztésnek ez az út nem segít.

Érzik a HR-es kollégák is, hogy valami sántít... főleg, mert a résztvevők visszajelzései is egyre csökkenő lelkesedést, adott esetben unalmat üzennek vissza: "nem mondott már semmi újat, ezeket már mind tudtuk, hallottuk..." Ilyenkor következhet, hogy jó, akkor biztos a műfajban kell valami új, hogy az ingerküszöböt meghaladjuk. Jöjjön egy lovas tréning, jöjjön egy kutyás, jöjjön egy rafting, jöjjön egy tűzönjárás... És persze jön is a felszíni siker, mert a résztvevők újra azt jelzik vissza, hogy "Újjjjééééé! Nagyon jó volt!". Igen. Az élmény szuper! Meg talán egy-két felismerés is megesik. Viszont a hétköznapokban nem történik meg a várva-várt változás. Nem javul az, ami miatt a tréninget akartuk...

Amikor erről mesélünk, mindig az az első kérdés, amit kapunk, hogy "na jó-jó, de akkor hogyan???!!!" Az tény, hogy nem könnyű máshogy nekiállni... A szokásaink rabjai vagyunk nem csak magánemberként, hanem szervezeti szinten is. Ha rákérdezünk a fejlesztések során, hogy hogyan alakult ki a tréning-tartalom kiválasztásának folyamata, akkor az szokott a válasz lenni, hogy nem tudjuk, mi már így tanultunk be/így volt mindig is/így szoktuk. Ami megszokott, az ismerős. Ami ismerős, az biztonságos, komfortos. Tehát most is, mint bármikor, az első, hogy a fejlesztések tervezőinek, megrendelőinek ki kell lépni a szokásokból, ki kell lépni a komfortzónából. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy sokkal nagyobb fókuszt - és persze munkát - kell fektetni a szervezet fejlesztendő területeinek, folyamatainak feltérképezésére és a fejlesztési célok tűpontos meghatározására. Ez a többlet munkán túl fog hozni harcokat, küzdelmeket, vitákat a boarddal és egyéb vezetőkkel, társosztályokkal. Mert őket is meg kell győzni, kiváltképpen azért, mert sok esetben ők a góc, akiket kezelni kell.

Jogos a kérdés, hogy "te jó ég, ki az az elszánt őrült, aki a mai heroikus toborzási küzdelmek mellett ezt a málhát is még a nyakába veszi?!" Hát kell ez nekem???!!! Nem, nem kell... Ha rövidtávon, túlélésre játszik valaki, akkor nem kell. Ellenben ha hosszútávon cél a hatékonyság, adott esetben a fluktuáció megoldása is, akkor létkérdés az átfogó és mélyreható szemlélet. Az elején befektetett többletenergia megtérül a kisimuló hullámok elérésekor a szervezet tengerén... Jobb, ha csak ringat a víz, mint ha elborítanak a hullámok... ;)

Nálatok hogyan történik a képzések megrendelése? Mennyire van lehetőségetek ebben stratégikusan gondolkodni?